„Könyvtáron kívül nincsen számomra hely”

A könyvtár mint metafora Murakami Haruki regényeiben

Absztrakt

Murakami Haruki több regényében ruházza fel a könyvtárat és a könyvtárost képletes értelemmel. Nála a könyvtár nem csupán helyszín, hanem a tudat, az emlékezet és az identitás metaforája. Három művön keresztül követhetjük végig a könyvtár-motívum alakulását: a könyvtár kezdetben a tudattalan útvesztőjeként jelenik meg, amely a félelmek és szorongások tükre, később a lélek ápolásának menedéke és a személyes emlékezet őrzője lesz, végül pedig a párhuzamos valóságok világmindenség-szerkezetét összefogó, teremtő erejű archívummá emelkedik. Murakami víziójában a könyvtáros a rémisztő tudásőr alakjából az egyensúlyt teremtő főhőssé válik, aki képes hidat építeni tudat és álom, múlt és jelen, valóság és metafizika között. A könyvtár-metafora kifejlődése szorosan összefonódik az emberi identitás, a gyász, a szorongás és az önmegértés folyamataival, egyúttal tükrözi Murakami írói világának érlelődését is.