VEDOVATTI Anildo
Hegyi Halmos Nóra szerkesztésében és az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet szakmai támogatásával jelent meg most ősszel az „Egész életen át tartó tanítás” címmel Kraiciné dr. Szokoly Mária 80. születésnapjára ez a tanulmánykötet. A kötet visszatükrözi az ünnepelt sokoldalúságát, azt a gazdag szakmai életutat, mely sok évtizeddel ezelőtt indult és tart a mai napig is.
Érdemes nem figyelmen kívül hagyni, hogy már maga a cím is figyelemfelhívó és játékos egyszerre, mert a jól ismert életen át tartó tanulás kifejezést „pontosítja” az ünnepelt szerepére, az oktatásban (úgy a felsőoktatásban, mint a közművelődésben) eltöltött munkásságára, és lesz belőle tanulás helyett tanítás.
Az előszóban Hunyadi György akadémikus miközben méltatta Kraiciné dr. Szokoly Mária szakmában elért eredményeit, nem hagyhatta ki azokat a személyes tulajdonságokat, melyek olyan fontos jegyei az ünnepeltnek. A különböző szakok indulását támogató, megvalósító tevékenysége mellett, konstruktív és elkötelezett hozzáállása a feladataihoz, a tanítványaihoz példaként állítható az utána következő oktatók generációi számára.
A kötetben olvasható 23 tanulmány, valamint a végén megtalálható biográfia megmutatja azt a sokszínűséget, mely Kraiciné dr. Szokoly Mária munkája során eddig mutatott, ez tematikailag olyan gazdag választék, hogy a rendszerező elve a könyvnek csak is a szerzők névsorrendje lehetett, mert másképp túlcsordult volna a kiadvány. A témák azok, melyekben a több évtized munkássága megjelent, a közművelődés különböző területeiről olvashatunk Transzferek a kulturális térben Bauer Bélától, Donnáth Péter Jantsky Bélát kárpátaljai művelődésszervezőt, kultúraközvetítőt bemutató írásában, vagy Hortobágyi Gyöngyvér 54 év néptánc. Táncművészet és táncpedagógia… című publikációban.
Erőteljesen megjelenik az andragógia is a műben, ennek nemzetközi aspektusairól olvashatunk: Benkei-Kovács Balázs a francia validációs eljárás részleteibe nyújt bepillantást, Derényi András a validáció európai helyzetéről fogalmazott meg gondolatokat, Németh Balázs a személyiségközpontú felnőttoktatói szerepről írt. A hazai felnőttkori tanulás kapcsán Benedek András Életen át andragógus című tanulmánya a közös munkák mellett az andragógia 21. századi történetébe kínál betekintést, Kálmán Anikóval közös tanulmány a Felnőtt oktatók képzése a felsőoktatás és a felnőttképzés kapcsolatára hívja fel a figyelmet, Sz. Molnár Anna Tanulás időskorban az aktív idősödésről, a szellemi aktivitás kínálta lehetőségekről fogalmazott meg gondolatokat. Trencsényi László Miért is tart a „lifelong”? című írásában az egyetemi tapasztalatok alapján veti fel a kérdést, hogy meddig is tanulunk, meddig is leszünk tanulók?
A tanárnő oktatói munkáját jól ismerők számára egyértelmű helye van egy ilyen emlékkötetben a fogyatékossággal élők világához kapcsolódóan tanulmányoknak. Dunás Varga Ildikóval közös tanulmányban a fogyatékossággal élő hallgatókról, Hangya Dórától a felnőttképzési és karrier lehetőségekről szerezhetünk új ismereteket, valamint Lakatos Renátától a Gondolatok a siket kultúráról témát ismerhetjük meg.
A több évtizede előttünk álló, de itthon csak a közelmúltban felerősödött kérdést a fenntarthatóságot két tanulmány is képviseli a kötetben: Czippán Katalin Kompetenciafejlesztés a zöld átállás érdekében, valamint Laki Ildikó A 21. századi társadalom kihívásai a fenntarthatóság vonatkozásában címmel.
Természetesen nem maradhatnak ki az oktatás iskolai, valamint azon kívüli kereteivel foglalkozó tanulmányok. Hegyi-Halmos Nóra az iskolai pályaorientációról ír, Henn-Pap Anna a szakképzésben felmerülő tanulási zavart vizsgáló kutatásról készített rövid ismertetőt. Pordány Sarolta a Nyitott Képzések Egyesületének történetét elevenítette fel.
Végezetül a személyes kapcsolatok, az egymás közötti kommunikáció, az egyéniségünk fejlődésére összpontosító tanulmányokra hívom fel a figyelmet, a Bárdos Györgyel közös mű az egészséges életmód fejlesztését állítja fókuszba, Kispálné Horváth Mária a felnőttek mentális jólétét taglalja, Szabó András a Kapocs egyesület (aminek Kraiciné dr. Szokoly Mária sokáig elnöke volt) indulását, történetét elevenítette fel, Csíkvári Gábor Karantén című anyaga a covid járvány alatti életérzésbe nyújt betekintést, míg Lakner Szilvia a szervezeti bizalomról írt munkájában.
Felmerülhet a kérdés, hogy lehet ilyen gazdagságot összegezni? Azt gondolom, hogy érdemes arra gondolnunk ennek a több évtizedes oktatói pályának a tematikus sokszínűségét látjuk, hogy ez milyen nyitottságot tükröz, milyen innovatív hajlandóságot mutat, milyen rugalmasságot a változásokra, és mégis milyen értékek őrzését, megbecsülését? Azt gondolom, hogy ezekre a képességekre a rohamosan változó világban az oktatás szereplőinek szükségük lesz, hogy sikeresen megfeleljenek a mesterséges intelligencia hozta kihívásoknak.
A kiadvány az ELTE PPK és az L’Harmattan Metszéspontok közös sorozatának részeként jelent meg.