Távoktatási módszerek alkalmazása a köznevelésben

Absztrakt

A távoktatásról írt dolgozatomat 2015 tavaszán készítettem, melyben a távoktatási módszerek alkalmazását kívántam felmérni a magyarországi köznevelés rendszerében. Az azóta eltelt egy év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a felnőttoktatási környezet dinamikusan változik, így a távoktatás helye és szerepe is változóban van az eltelt idő óta ebben az oktatási közegben, megállapításaim, hivatkozásaim ugyanakkor a 2015-ös állapotra vonatkoznak.
A köznevelési intézmények felmérése során szembesülnöm kellett azzal, hogy a vizsgált közegben a távoktatás fogalma többrétű. Egyrészt a köznevelési törvény értelmében „60. § (8) Más sajátos munkarend szerint is folyhat az oktatás, ha a tanulónak tanórai foglalkozáson egyáltalán nem kell részt vennie, továbbá, ha a tanórai foglalkozások száma nem éri el a levelező oktatásra meghatározott óraszámot. Más sajátos munkarend szerint folyik a felnőttoktatás különösen a távoktatási formában.” Tehát az irányelv a képzési forma meghatározását jelenti. Ugyanakkor a távoktatás alternatívájaként gyakran jelenik meg az elearning és a blended learning fogalma. Valójában a módszerben keresendő a közös gyökér: az internet alkalmazása az oktatás területén vezetett hasonló módszertani elképzelésekhez. Ezért vizsgáltam szélesebb körben a kérdést.
A tanulmányozott szakirodalom és egyéni elképzeléseim alapján a piaci környezet köznevelésre gyakorolt hatását és a tanári szerepkör változását tanulmányoztam, felmértem a felnőttoktatási intézmények IKT ellátottságot és az ez iránti igényt, végül a tanulólétszám alakulásával foglalkoztam. A kérdőíves felmérésen túl személyesen látogattam el digitális középiskolákba, megnéztem a szakképzésben megjelenő e-learning megvalósulását, és egyéb távoktatásos jellegű képzések megvalósulását a köznevelésben.
Vizsgálataim során rá kellett döbbennem, hogy a szakirodalomban sok az illúzió a távoktatással kapcsolatban. Ideális diákból és ideális helyzetből indul ki. De a felnőttoktatásban sajnos ez az idealizmus nem érvényesül a köznevelésben. Tehetséges egyetemistáknál, felsőfokú szakirányú továbbképzésnél igen alkalmas a módszer, de a középfokú oktatásban csak egy bizonyos szegmens számára adott a lehetőség. De véleményem szerint, ha a felnőttoktatást a nappali képzéssel egyenrangú oktatási formának tekintjük, akkor itt is szükség van a tehetség esélyhez juttatására. A tehetség nálunk nem OKTV győzelmet jelent, hanem sikeres érettségit vagy az adott szakma elsajátítását, a tanulásba vetett hit visszaadását, az önbecsülés megerősítését. Siker az is, ha a felnőtt tanuló rövidebb időbefektetéssel jut el a kívánt bizonyítvány megszerzéséhez, ezáltal a szakmai élete továbblendül, jobb álláshoz és biztosabb jövedelemhez jut, ami rajta és a családján segít. Tehát ugyanazzal a mértékkel, mégis másként mérünk. Ugyanakkor még inkább rádöbbentem az esélyegyenlőség fontosságára, hiszen a távoktatás módszere világosan rámutatott arra, milyen nagy a szakadék az ország régiói és az egyes emberek lehetőségei között. Ezért javasoltam egy három lépcsőfokból álló, ráépüléses rendszert, ami a digitális kompetencia fejlesztésén keresztül felzárkóztatná a szakmával és / vagy érettségivel nem rendelkező tanulókat, így juttatva őket jobb esélyekhez és lehetőségekhez életük más területén is.

***

I wrote this paper on distance education in the spring of 2015, and I intended to examine the usage of distance education methods in the system of Hungarian public education. The experiences of the year having passed since show that the adult education environment keeps changing rapidly, and so does the place and role of distance education in this educational context. My establishments and references, however, apply to the situation in 2015.
During surveying the public education institutions, I had to face the fact that the concept of distance education in this context is diverse. First, according to the Act on National Public Education: „60. § (8) Education may be organised along other specific education schedules: in case the student does not need to participate in classroom activities at all, and if the number of classroom activities does not reach the compulsory number of classes for correspondence courses. Adult training may be provided according to other, specific schedules, especially in the form of distant learning.” Thus, the directive gives the specification of the form of the training. At the same time, the terms e-learning and blended learning often appear as the alternatives of distance learning. In fact, their common root hides in the method: the use of the internet led to similar methodological ideas in education. This is why I examined the topic in a wider perspective.
Relying on the literature and my own ideas, I examined the impacts exerted by the market environment on public education, I analysed the changes in the role of teachers, the ICT equipment of adult education institutions and the demand in this field, and finally, I dealt with the trends in the number of students. In addition to using the questionnaire, I also visited some digital secondary schools, I observed the implementation of e-learning in VET as well as the realization of distance education-like trainings in public education.
During my work, I had to realize the fact that professional literature contains plenty of illusions in relation to distance education. It sets out from the ideal student and the ideal situation. However, these ideal factors are not present in the adult education activities in public education. For talented university students and in specialist postgraduate programs the method is suitable, but in secondary education this possibility can be used only by a certain segment. Nevertheless, according to my opinion, in case we consider adult education as a form of education equal to daytime education, talents should be offered opportunities here, too. In this case, talent does not mean victories at the National Secondary Studies Competitions but a successful final exam or the attainment of a certain profession, gaining back the faith in learning or the strengthening of self-respect. It is also a success if the adult learners obtain their certification during a shorter period of time, and their careers get an impulse, they get a better job and more stable salary, which will support them and their families. Thus, we use the same unit of measure but in a different way. I also came to see more clearly the importance of equal chances since the method of distance education made it clear how huge gaps there are between the regions of the country as well as the opportunities of single people. That is why I propose a structured system built of three levels that could, through the development of digital competence, help the students without a profession and/or a secondary school leaving certificate catch up, offering by this better chances and opportunities in other fields of their lives, as well.