A Pályaorientációs majális, mint a pályaérettség fejlesztésének új típusú megközelítése
Absztrakt
A szakirodalom szerint a hagyományos pályaválasztási kiállítások (melyek alapvetően a pályaorientáció klasszikus módszerének tekinthető) hazánkban jellemzően kevésbé a tanulók igényéből táplálkoznak, sokkal inkább a kiállítók érdekeit szolgálják. A standoknál megjelenő intézmények elsőrendű célja a különféle, kíváncsiságot és érdeklődést felkeltő információk és attrakciók segítségével a tanulók megnyerése saját képzéseik számára. Ezt a tanulói utánpótlás biztosítására irányuló tevékenységet toborzásnak hívja a HR szakma. Korábbi kutatásaink (Kenderfi, 2020) azt jelzik, hogy a 7-8. osztályos gyerekek felkészületlenül érkeznek ezekre a kiállításokra, a számukra ingerelárasztásként ható impulzusok és tudnivalók közötti eligazodáshoz nem kapnak segítséget, illetve a tapasztalatok egyéni feldolgozásában sem számíthatnak környezetük támogatására. Mindezek tükrében azt állítjuk, hogy ezek az alkalmak önálló pedagógiai folyamatként nehezen értelmezhetőek, melynek hiányában a tanuló a pályaválasztási döntését megelőző időszakban, a tájékozódás folyamatának e szakaszában magára marad. A Pályaorientációs majális megszervezésével olyan alkalmat kívánunk teremteni az általános iskola felső tagozatos diákjai számára, mely komplex pedagógiai folyamatba ágyazott esély a pályaválasztáshoz szükséges életpálya-építési kompetenciák megszerzésére. Ez teszi lehetővé, hogy a tanuló képes legyen összegyűjteni, értelmezni és szintetizálni önismereti, képzési és pályainformációkat, mely a rá (és környezetére) váró minőségi döntés feltétele.
Kulcsszavak: pályaorientáció, pályaérettség, pályaválasztási kiállítás, Tanítsunk Magyarországért program