A névterek értelme. Filozófiai–szerkezeti jellemzők

Absztrakt

A névterek nyelvi szempontból szemantikai rendszerek: szavak (vele jelentések) és a közöttük fennálló szemantikai relációk rendszerei. A szavaknak jelentésük és jelöletük van. A szavak egy része, a köznevek azonban fogalmakat, másik része, a tulajdonnevek pedig egyedi dolgokat neveznek meg. Mivel az egyedi dolgok is fogalmakkal ragadhatók meg (például „Albert Einstein” a „tudós” fogalmával), ezért állítható, hogy a névterek egyben fogalmak és a közöttük fennálló asszociatív összefüggések rendszerei is. A fogalmak rendszere felfogható rendező rendszerként. E rendszerben a lét (ontológiailag) több szempont (dimenzió) szerint rendeződik. Az elvont fogalmi kategóriák (legáltalánosabbnak tekintett fogalmak) szerint vannak anyagszerű, mozgásszerű/energiaszerű és tulajdonság/információszerű dolgokat reprezentáló fogalmak (vagy ilyeneket jelentő szavak). A fogalmak más szempontból a létszintek (komplexitási szintek) és azok alszintjei szerint rendezhetők. A legáltalánosabb létszintek a természeti szférában a fizikai-kémiai, a biológiai és pszichikai szintek. A társadalmi szférában a gazdasági, a civilizációs-jogi-politikai és a kulturális szintek és ezek alszintjei. Ezeket egészítik ki (ezek között vannak) a különleges, visszacsatolási (öko-kibernetikai) szintek. A fogalmak alapján az írásbeliség kezdetétől osztályozási rendszereket alkottak, melyekkel lényegében a tárolt információkat rendezték. A szavakhoz – melyek a névterekben elsődleges, tárgyi adatok –, másodlagos, metaadatok kapcsolódnak (pl. nyelvtani, közigazgatási, statisztikai stb. adatok). Ha a névtér szavait információk minősítésére, osztályozására, rendezésére használják, e szavak az alkalmazott rendszerekben metaadatok.