Társadalmi mobilitás és felsőoktatás az 1950-es években

Absztrakt

Az 1956-os forradalom az egyetemekről indult. A szegedi bölcsészkar Auditórium Maximumában megtartott október 16-ai és 20-ai gyűléseken megfogalmazott követeléseket tette magáévá október 22-én és vitte az utcára másnap a műegyetemi hallgatóság. Az egyetemisták ott voltak a forradalom és a forradalom utáni megtorlás és ellenállás minden fontos eseményénél. Az egyetemisták és főiskolások kiemelt szerepe az eseményekben a korszak szereplői számára azért is lehetett meglepő, mert az azt megelőző években a kiépülő kommunista hatalom jelentős erőfeszítéseket tett az új értelmiség kinevelése, s a felsőoktatás hallgatói bázisának átalakítása érdekében. A tanulmány célja annak rövid bemutatása, hogy a kiépülő kommunista rendszer hogyan használta az iskolarendszert – kiemelten a felsőoktatást – a társadalmi mobilizáció új csatornáinak, és így a hatalomhoz lojális új elitnek a megteremtésére. A dolgozat első részében a társadalmi mobilitással foglalkozom, majd az iskolaszerkezet átalakítását ismertetem, végül néhány olyan intézkedést igyekszem bemutatni, amely a társadalmi mobilizáció új csatornáinak megteremtését szolgálták.