Az óvodapedagógusok énhatékonyságának vizsgálata, az ORA kérdőív énhatékonyság skálájának validálása
Absztrakt
A tanári énhatékonyság kutatása kiterjedt, ugyanakkor a hazai koragyermekkori nevelés specifikus pedagógiai kontextusában korlátozottan elérhetőek a komplex megismeréshez szükséges mérőeszközök, habár az óvodapedagógusok pedagógiai döntései és mindennapi interakciói meghatározó szerepet játszanak a gyermekek korai fejlődésében. A tanulmány célja az ORA kérdőív énhatékonysági skálájának adaptálása és pszichometriai vizsgálata a magyar óvodapedagógiai környezetben. A kutatás kérdőíves adatfelvételen alapult, amelyben 234 óvodapedagógus-hallgató vett részt. Az adatelemzés során a skála reliabilitását Cronbach-alfa mutatóval, belső szerkezetét pedig feltáró faktoranalízissel vizsgáltuk.
Az eredmények alapján a skála magas belső konzisztenciát mutatott (α = 0,855), és egy domináns faktort azonosítottunk, amely az óvodapedagógusi énhatékonyság egységes, globális dimenziójára utal. Ugyanakkor a dimenziók közötti korrelációk arra utalnak, hogy az énhatékonyság belsőleg differenciált, és különböző pedagógiai területekhez kapcsolódó kompetenciaérzeteket foglal magában. A leíró statisztikai eredmények magas szintű énhatékonyságot jeleznek a vizsgált mintában, különösen az aktív tanulás támogatása terén. Az eredmények összességében azt jelzik, hogy a mérőeszköz stabil belső szerkezettel rendelkezik, és alkalmas lehet az óvodapedagógusi énhatékonyság vizsgálatára.
Az eredmények összhangban állnak a tanári énhatékonyság elméleti megközelítésével, amely szerint az énhatékonyság egyszerre tekinthető egységes és kontextusfüggően differenciált jelenségnek. A tanulmány hozzájárul az óvodapedagógusi énhatékonyság fogalmának pontosabb értelmezéséhez, valamint egy hazai környezetben alkalmazható mérőeszköz pszichometriai vizsgálatához.